Hűtőmágnesek a páncélosokon

A valóságban a hűtőmágnesek helye a hűtőgépeken van. Az elnökválasztási kampány felpörgésével a jelöltek képei – fő üzeneteikkel kombinálva – az óriásplakátokról néznek ránk, azt szuggerálva, hogy ők oldják majd meg a mindenkit érintő problémákat. Az idő előrehaladtával egyre több arc néz majd ránk egyre több helyről, könnyen lehet, hogy valamelyikük hűtőmágnest is fog osztogatni képmásával és jelmondatával.

Annál is inkább, mert a legfőbb problémahalmazt a hűtőben lehet utolérni, amikor valaki kinyitja azt, és szegényesnek találja a tartalmát. Porosenko kampánycsapata tehát biztosan elveti azt az ötletet, hogy terméküket pont hűtőmágneseken reklámozzák. Júlja, aki kétésfélszeres gázárcsökkentéssel kampányol, már bepróbálkozhat ezzel, amellett, hogy gázórákra ragasztható kis levonókkal szemléltesse fő kapitányígéretét. Ez így direktebb és egyértelműbb lenne, csak hát gázórát ritkábban olvasnak az emberek, mint amennyiszer a hűtőt nyitogatják.

Porosenko a mindennapi anyagi gondoktól maximális távolságban szeretne feltűnni, leginkább harckocsikon, jelezve, hogy rá a hazafiság magasztos érzései tartoznak, nem a kenyérgondok. No de hogy lehet páncélosokat jól látható helyekre vezényelni? Helyes: hadiállapot esetén minden köztéren ott van a helyük, vagy legalább a tévében, a legfőbb reklámhordozó felületen.

Az elnöknek nem is maradt más választása, mint belebocsátkozni a tv harcába a hűtőgép ellen. Miután az ország katasztrofális állapotban van, meg kell próbálni a gazdasági és szociális témákat elnyomni valamivel. Innen kampányának hármas témája: a hadsereg, a nyelv és a hit. Az eposzi küzdelemben az elnök— reklámszakemberei élén — újabb és újabb csatákat nyer a közbeszéd tematizálásában. Most is mindenki az ukrán autokefál pravoszláv egyház ügyeiről beszél. A porohobotok (az elnöki trollhadsereg tollnokai) győzelmi tónusban magyarázzák az egyházi jogot, ismertetik a játszmában résztvevő egyházfiak manővereit, ecsetelik Moszkva újabb vereségét.

Azok a témák, amelyeknek kudarcait megpróbálják sikerként feltüntetni, a márciusban majd választókká átvedlő átlagemberek véleményét elhanyagolható mértékben befolyásolják. Pár napig beszédtéma lehet egy újabb lőszerraktár felrobbanása, a halálba küldött tengerészek szerencsés fogságba esése, de aki hadköteles, továbbra is bujkál a behívó elől. Egyetértenek a hatalommal abban, mennyire szemetek a magyarok, mert nem tudnak ukránul, de azért az átlag ukrajnai továbbra is oroszul vagy keverék nyelven beszél a mindennapi élethelyzetekben, az államnyelv rituális használatát a hivatalos állami alkalmakra hagyva.

A közbeszéd tematizálásában aratott sikerek közepette az elnök népszerűségi indexe nem tudott fölfelé mozdulni. Ahogy a kampányszakik összefoglalják: a hűtőgép győzött a tévékészülékkel szemben. Porosenkonak már csak egy lehetősége marad: háborút kell kirobbantania.

Mondhatja erre valaki, hogy miért mindjárt háborút, valami kisebb léptékű provokáció is elég lehet a hadiállapot bevezetéséhez, ezzel a választások elodázásához, az ellenfelek internálásához. A kisebb léptékű akció a kercsi próbálkozás formájában már megvolt, de elbukott. Marad az igazi háború, ha azt úgy is be meri vállalni, hogy nyugati szponzorai/ kurátorai egyenesen megtiltják.

El is csalhatja a választásokat – vetheti ellen valaki. A választások elcsalásához, majd az azt követő Majdan leveréséhez az államapparátus egészének támogatására van szükség, valamint az oligarchák beleegyezésére. És még Washingtonban, Berlinben, Brüsszelben is jóvá kellene hagyni a Porosenko forever akciót. Mindezen feltétlenül szükséges feltételek egyike sem áll fenn.

Akkor el is dőlt, hogy Júlja régi álma fog teljesülni? Nem, mert a hűtőgép győzelme csak arra vonatkozik, hogy a jelenlegi csődért felelőssé tett elnöknek nincsenek győzelmi esélyei. Zelenszki, a humorista második helyezése Tyimosenko után így nem csak Kolomojszkij Porosenko-ellenes projektjeként értelmezhető. A második körben Júljának a jelenlegi leharcolt elnök lenne a kényelmes partner. Az egész politikai osztállyal elégedetlen szocium képes lehet bárkire leszavazni, akiről az a benyomása támad, hogy nem tagja az establishmentnek.

Az elnökválasztás hátralévő (hivatalos) része nem lefutott meccs, hanem érdekfeszítő fordulatokban gazdag látványosságnak ígérkezik, amelybe akár nagyléptékű háború, újabb Majdan is belefér. Porosenko hatalmon maradásán kívül csak még egy lehetőség van, amit kizártnak lehet tekinteni: a győztes elkezdi kihúzni az országot a kátyúból.

Ez elsősorban azért kizárt, mert nincs olyan szervezett politikai erő, amely megnyerve a választásokat, képes lehetne az Ukrajna nevű csődtömeg kezelésére. Júlja egyike az öreg motoros oligarcháknak, tőle elvárni a rablók uralmának felszámolását éppoly naivitás, mint amikor annak idején Porosenkoról volt valaki képes ilyet elképzelni. Kinyírni pár konkurens oligarchát — természetesen minden további nélkül. Az eddig mellőzött, becsületest játszani próbáló Gricenko inkább csak szerencsétlent mutat. Zelenszki, a tehetséges humorista — amit az ukrán tévét nem néző magyarok nehezen tudnak értékelni — Kolomojszkij bábja. Az ex-régiósokról nincs mit beszélni, mivel a fentiekhez képest nincsenek nyerési esélyeik, de ha lennének, akkor sem lehetne őket rendteremtőként elképzelni.

Az elnökválasztási futam győztesének azonban lehetősége sem lesz eredményeket felmutatni. Nem tud majd enyhíteni az embereket éhkoppon tartó adókon-tarifákon, mert akkor nem kap pénzt az IMF által megszemélyesített nyugati kurátoroktól, és akkor hivatalosan is csődöt kell jelenteni. A skizofrén ukrán átlagszavazó békét is akar, de engedményeket az oroszoknak-donbásziaknak nem tenne. Így, aki komolyan venné a háborút, éppúgy bukásra van ítélve az ebből következő katonai katasztrófa miatt, mint aki kész a béke árát megfizetni, amiért saját fotelvitézei  és ultranacionalista szabadcsapatai kergetik el.

Ráadásul az elnökválasztás után azonnal indul a parlamenti választási kampány. A győztes – ha pártja azonban veszít – azonnal vesztessé válik. A megfáradt, mindenből kiábrándult népnek a két választás közötti néhány hónap bőven elég, hogy leszavazzon az ellen, aki rezsicsökkentést ígért, utána pedig a nemzetközi helyzetre való hivatkozással további türelmet kér az emberektől. A parlamenti választás töredezett, sok kicsi csoportból álló testület ígérget, amely nem lesz képes stabil kormányzati politikát támogatni. 

A következő év politikája színes, mozgalmas, soha nem látott megoldásokkal kísérletező lesz. Ragasztanak majd hűtőmágnest a harckocsikra. Hogy ennek semmi értelme? Van-e értelmesebb a ráolvasásnál vagy pedig egyéb varázslásnál, csodavárásnál egy kilátástalan helyzetben? Bátran szembenézni a valósággal és módszeresen, kitartóan dolgozni annak megváltoztatásáért. Talán, egy másik valóságban. Ebben az országban, ahol a bátorság épp oly hiánycikk, mint a józanság, kitartás, módszeresség, marad a hiszékenység, cinizmus, szalmaláng lelkesedés, beletörődés, képmutatás, árulás, nyavalygás, dühöngés, hisztérikus rohamok és apátia gyors egymásutánban történő váltogatása.