Ukrajna és a vereség

A legértelmesebb ukrán elemzők sem mondják ki nyíltan, hogy országunk valószínűleg el fogja
veszíteni a háborút. Ha valaki – mondjuk a távolkeletről – elfogulatlanul szemléli az eseményeket,
akkor azt mondja, hogy két háborúzó fél közül rendszerint az nyer, amelyik erősebb, mert nagyobb,
fejlettebb, népesebb stb. A vita legfeljebb arról folyhat, milyen szempontokat hogyan súlyozunk:
lehet a kisebbik népesség jobban mozgósítható, a nagyobb hadsereg rosszabbul szervezett, valamely
fegyverzetnek, amelyikből valakinek több van, nagyobbnak bizonyul a jelentősége, mint amiből
valakinek kevesebb áll rendelkezésre. Ilyen tényezőkről az objektivitásra törekvő felek tárgyszerűen
tudnak érvelni, majd megvonni a mérleget arról, melyik fél az erősebb. Lehetnek az erőviszonyok
kiegyensúlyozottak, akkor a vitázó felek rögzítik az álláspontjukat azzal, hogy majd a gyakorlat
megmutatja, ki mérte fel pontosabban a nehezen közös nevezőre hozható szempontokat.
Ami az ukrán-orosz erőviszonyokat illeti, ép ésszel nem lehetett vitatni, kinek áll a zászló. Értelmes
vita arról szólhatott, mennyire változtathatnak az összképen azok, akik támogatóként beszállnak a
meccsbe. Mostanra azonban már eldőlt, hogy nem képesek megfordítani az erőviszonyokat.
Mindezek alapján arról kellene, hogy folyjon az eszmecsere, miként lehetne Ukrajna háborús
veszteségeit mérsékelni, illetve hogyan fogja azt az ország átvészelni.
Megint csak egy semleges megfigyelő nézőpontjából: egy nemzetállam vagy birodalom hosszútávú
fennmaradásához nem csak arra van szükség, hogy az érintett állam megnyerje a háborúit, hanem
sokkal inkább arra, hogy túlélje azokat, amelyeket elveszít. Gyerekes az a hozzáállás, miszerint
mások lehet, hogy veszítenek, mint az USA Vietnámban, vagy a Szovjetunió Afganisztánban, de az
nem lehet, hogy az én országom hősi halottai egy vesztes háború veszteséglistáján szerepeljenek.
Aki erről mer beszélni, az vagy külső ellenség, vagy belső áruló.
Kilátástalan próbálkozás elmagyarázni nekik, hogyan esett a lengyeleknek országuk többszöri
felosztása, szabadságharcaik sorozatos leverése. Nekünk azért nincs értelme Moháccsal vagy
Trianonnal példálózni, mert mi úgyis ellenségnek vagyunk elkönyvelve.
Egy igazi ukrán hazafinak azonban már szembesülnie kellett volna a kérdéssel: hogyan fogja
országa túlélni a háborús vereséget? A választ természetesen neki – vagyis aki nemcsak próbálja
eljátszani nemzete hű fiának szerepét – kell népe figyelmébe ajánlania.
Ha valaki jóakaratú kívülállóként saját történelme alapján próbálja listázni a tennivalókat, amelyek
végrehajtása megmentheti Ukrajnát, néhány tételt fel tud sorolni. Annyit mindenképp az érintettek
figyelmébe lehet ajánlani, hogy minél később kezdenek készülni az elkerülhetetlenre, az annál
nagyobb pusztítást fog okozni.
Nemcsak propagandisták szólalnak meg Ukrajna helyzetéről és várható kilátásairól. Akit média-
hazafiságáért fizetnek, vagy az érzelmei homályosítják el ítélőképességét, figyelmen kívül lehet
hagyni, a glóbusz bármelyik pontjáról is töltsék fel tartalmaikat a világhálóra. A komolyan vehető
ukrajnaiakkal kapcsolatban el lehet mondani, hogy akik a háború előtt jó elemzők voltak és nem
hallgattatták el őket a harci cselekmények kezdetén, azok egyre értelmesebben elemzik a helyzetet.
De egyenesen beszélni egyik sem mer. Miután Ukrajnán kívül jócskán vannak nem orosz ügynök
szakértők, akik a nyilvánvaló tényekből nyilvánosan is levonják a nyilvánvaló következtetéseket,
biztosan nem arról van szó, hogy az ukránok tájékozatlanok vagy ostobák lennének.
Nyilván úgy gondolják, hogy aki elég értelmes, így is megérti, mire céloznak, a teljesen
félreérthetetlen szöveggel pedig túl sokat kockáztatnának. De ha a legokosabbak nem mernek
kockáztatni, ki fogja majd megmenteni az országot és hogyan? Amikor az elkerülhetetlen

bekövetkezik, az elkerülhetetlen győzelmet végig magabiztosan hirdetők átminősülnek majd
segéddé a mészárszéken, akik gondoskodtak róla, hogy az ágyútölteléknek szánt mozgósítottak
folyamatosan ügessenek a húsdarálóba. A túlélők nem fogják őket hiteles vezetőnek elismerni.